Tristan Tzara

Írta: Kelebi Kiss István


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 151



Tristan Tzara

az égen táltos íve szárnyal
prizmás szőrén megtörik a fény
s cicáz a vén csövessel
ki télen is kabátlan
jár a durva murva fölcsillámló
dörzspapír-jegén
s a táj mint nyálzó agg
átroppan magába
fölfújt koromra kötve
kéményseprő lelke száll
tetők pikkelyén cikk-cakkban
madárka szánkázik
amíg alvóhelyet talál
borostás kováról
aranyló szikra pattan
majd habókos tüzet fakaszt
a csönd margóján túl
még zaj van
a túszul ejtett Hold sikolt
mikor a szél letépi róla
a fellegragtapaszt

(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)