Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 398
Törvény szerint
Fehér papíron a fehér képek.
Jeleket hagy a kósza képzelet.
Anyámat látom és öcsémet.
Nem mozdulnak és nem intenek.
Nem tudom ilyenkor hol a szívem!
Miért nem záporoznak könnyeim?
Egykedvűen dobban szívverésem,
nem sírok. Nincsenek rá érveim
nem tudom megmagyarázni
hova tűnt belőlem a fájdalom.
Szégyellnem kellene! Letagadni
hogy az idő elmosta bánatom.
Szomorúsággal nézem a képet.
Múlandóság arcukról rám tekint.
Lassan én is mint gyertya égek,
és ellobbanok majd törvény szerint.
2016.01.03.