Történelmi lecke illiberális fiúknak és lányoknak
Írta: Udvarhelyi András
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 38
Történelmi lecke illiberális fiúknak és lányoknak
Interjú Madarász Imre irodalomtörténésszel
- Az egyetemen azt tanultam 40 éve, hogy a fogalomtisztázás nagyon fontos, hogy szót értsünk egymással. És ma különösen szükséges lenne szellemi zűrzavar idején, hogy egy nyelven beszéljünk. Nemrégiben láttam egy amerikai krimit, és abban az egyik bűnöző a másiknak említi a francia forradalom hármas jelszavát: szabadság, egyenlőség, testvériség. Mire a másik félember azt mondja igen elmésen: hülyeség, marhaság, állatság. Azt nehezen, bár megértem, hogy a műveletlen, bunkó bűnöző így beszél, mert tudatlan, de az elszomorít, hogy közvéleményt formáló, felsőfokú végzettséggel rendelkező politikusok és újságírók a rövidtávú haszon reményében lebecsülik és félreértelmezik, gyalázzák a liberalizmust, vagyis a felvilágosodást és a francia forradalmat.
Illiberalizmusról szónokolnak, és a liberalizmust szitokszóként használják, miközben nincsenek tisztában a liberalizmus fogalmával.
Ezekről az alapfogalmakról kérdeztem Madarász Imre irodalomtörténészt, a felvilágosodás jó ismerőjét és népszerűsítőjét.
– Kedves Tanár úr! A fent említett alapfogalmakról több könyvedben írtál, többek között például A francia forradalom hatása az olasz irodalomra címmel, de írtál a francia forradalom magyar vonatkozásairól is. Légy szíves, magyarázd el az olvasóknak, az illiberálisoknak és nekem is, mit értsünk szabadság, egyenlőség, testvériségen? Milyen jelentősége van a felvilágosodásnak?
– A felvilágosodás és a romantika irodalmával két okból foglalkoztam. Olyannyira, hogy a debreceni egyetemen megszerveztem egy Olasz Felvilágosodás és Romantika Kutató Központot.
Egyrészt azért, mert a magyar italianisztikában ez abszolút fehér folt volt. Másrészt nekem a magyar és a világirodalomban is kedvenc korszakaim. Hogy miért? Pontosan azért, amiért kérdeztél. Hogy az európaiság alapvető fogalmai, alapvető értékei, alapjai, meghatározói a felvilágosodás és a romantika korára nyúlnak vissza. Én egyébként a felvilágosodás és a romantika között sokkal több folyamatosságot látok, mint szakítást. Nyilván voltak nagy különbségek, de a folytonosság fontosabb.
A német filozófus, Immanuel Kant gyönyörűen megfogalmazta:
A felvilágosodás az ember felnőtté válása.
A felvilágosodás arról szól, hogy az ember szabaddá válik, vagyis megint Kantot idézem:
Az ember mer a maga értelmére támaszkodni.
A felvilágosult ember racionális, szabad, kritikus ember. Olyan ember, aki nem tűri, hogy mások mondják meg, mit gondoljon. Maga győződik meg a dolgokról. És ezzel már el is jutottunk oda, hogy sokaknak miért nem tetszik a felvilágosodás. Azért, mert a felvilágosodás általános kritikai szellemű, amely bizony a mindenkori hatalmat sem kímélte, a vallást, az egyházakat sem kímélte, az előjogokat, a hagyományokat sem kímélte, ha azok rossz hagyományok voltak. Bizony ez a fajta szellem még ma is sokakat irritál, megriaszt. Még ma is sokaknak aggasztó, és ezért van az, hogy ma egyértelműen érzékelhető egy obskurantista, szélsőséges, tudomány- és felvilágosodás-ellenes, népbutító irányzat. Az obskurantizmus a felvilágosodás ellentéte, a sötétség preferálása. Amikor én azt látom, hogy sokan az emberiség hanyatlását a felvilágosodástól számítják, elképedek. Ne legyenek illúzióink, lassan már visszamennek a reneszánszig, a humanizmusig. Mert ugye a humanisták állították az embert értékrendjük középpontjába, illetve az értékek legmagasabb kategóriájába. Akkor azt kell mondanom, hogy valószínűleg ezek az emberek ettől a szabad és kritikai szellemtől félnek. Ez az, ami nem tetszik nekik, ez az, amit érvényteleníteni szeretnének. Illetve – még egy nagyon fontos dolog –, ezek az emberek leragadtak a felvilágosodás egy olyan értelmezésénél, amely még a pártállam korában gyökerezik. Tehát teljesen leegyszerűsítő módon gondolkodnak, ahogy a kommunista diktatúra politikusai, ideológusai. Mondjuk a francia forradalmat azonosnak tartják a jakobinus diktatúrával, amely zsarnokság volt. Illetve arra hivatkoznak, hogy mivel bizonyos felvilágosodás kori gondolkodók ateisták voltak keményen, egyház és vallásbírálók, azzal azonosítják az egész felvilágosodást. Ezek az emberek leragadtak ennél a marxista értelmezésű felvilágosodásnál. És még egyet ki kell mondani, hogy
a felvilágosodás politikaelméletének legnagyobb öröksége, teljesen nyilvánvaló, a liberalizmus.
A szó klasszikus értelmében. Érthető, hogyha sokaknak az a program, hogy nem akarnak liberalizmust, ha a liberalizmust azonosítják kis pártocskák programjaival vagy világösszeesküvéssel, vagy anarchiával, ha nem az igazi klasszikusokat olvassák, nem ismerik a francia forradalom történetét és hatását, nem tudják, hogy mi volt a valódi liberális átalakulás, akkor persze elítélik a felvilágosodást.
- Hogyan értelmezed mindezek fényében a francia forradalom hármas jelszavát? Kezdjük a szabadsággal.
- Nézd, én a szabadságnak egy nagyon klasszikus megfogalmazását fogadom el, aminél jobbat még ember nem talált föl.
Szabadság az, hogy bármit tehetsz, amit akarsz, egészen addig, míg más ember hasonló szabadságát nem sérted.
Hogy kiegészítsem, amit akarsz megteheted, egészen addig, amíg más ember szabadságát meg nem sérted. Tehetsz bármit, ami más ember szabadságát, életét és biztonságát nem fenyegeti. Teljesen nyilvánvaló, egy ember nem gyűjthet kézigránátokat, gépfegyvereket vagy mérges kígyókat a lakásában, mert más ember életét veszélyezteti. Én a szabadságot döntően és alapvetően az egyéni szabadsággal, az individuum szabadságával azonosítom. És gyorsan hozzáteszem, ez a szabadság felelősséggel párosul. Nem véletlenül idéztem Kantot, de idézhetem Rousseau-t is, aki ennek a liberális, demokratikus hagyománynak talán a legnagyobb állambölcselője volt és legnagyobb erkölcsi gondolkodója. Akit Kant az erkölcsi világ Newtonjának nevezett, aki azt mondta, „Ha magunk szabta törvényeknek engedelmeskedünk, akkor szabadok leszünk”.
Tehát magunk szabta egyetemes törvényeknek kell engedelmeskednünk. Magyarul a szabadság nálam egyfajta kölcsönhatásban van az erkölccsel.
- Az egyenlőség?
- Az egyenlőség számomra nem más, mint a szabadság egyenlősége. Vagyis mindenkinek egyenlő szabadságot jelent. Őszintén szólva én abban nem hiszek, hogy vagyoni egyenlőséget el lehet érni a társadalom mai állapotában. Erre történtek kísérletek az államszocializmusban. Nemcsak, hogy nem érték el, hanem még nagyobb lett a különbség ember és ember között, mint volt.
De abban igenis hiszek, hogy mindenki egyenlően szabad lehet, illetve megkaphatja azt az esélyegyenlőséget, hogy például eljusson a tanulmányok legmagasabb fokáig és utána megfelelő mennyiségű pénzt keressen.
- Minden ember, testvér?
- Sajnos, ami ma idehaza van, abból megint nagyon hiányzik az, amit az Európai Unió himnusza mond, és amit Schiller Örömódájában olvashatunk: „Testvér lészen minden ember…" Minden ember, testvér. Azt jelenti számomra a testvériség, ami egyébként a kereszténységben gyökerezik.
Valláskritika ide, vagy oda, az igaz, hogy csakis a keresztény nyugaton virágozhatott ki a humanizmus és a liberalizmus is, mert a nagy eszme, hogy minden ember egyenlő, minden ember, testvér, ez ugyan vallásos köntösben, de megjelent már az ókorban, amikor Jézus azt mondta, hogy Isten előtt minden ember egyenlő.
- A francia forradalom legnagyobb vívmánya pedig, hogy törvény előtt minden ember egyenlő.
- Én abban hiszek, hogy az üldözött ember, a menekülő ember, a sorsűzött, az éhező ember, a tengeren hánykolódó ember, a háború és a zsarnokság elől menekülő ember is testvérünk. Ez a testvériség. És én ezért vagyok híve annak, hogy az emberiség megtalálja azt a létformát, hogy egymással békében éljenek egyének, népek, nemzetek, államok. Mert meggyőződésem szerint ez reálisan megvalósítható. Nagyon-nagyon óvakodni kell minden olyan ordas eszmétől, ami szembe fordítja egymással a népeket, ami akár a másik ember kárára való önérvényesítést szolgálja. Persze, hogy az általad említett bűnöző szabadsága arról szól, hogy ő megölheti a másik embert.
Írtam egy tanulmányt Sade márkiról, aki szerint: „Ha valaki meg akar ölni egy kisgyereket, megteheti, mert attól élvez.” Csakhogy ezt akkor sem teheted meg, mert ez a szabadság a bűnözők szabadsága.
Ahogy Camus Caligulája mondja: „Az én szabadságom nem a jó szabadság.” Vagy ott vannak a sovén nacionalisták. Hallok ilyen hangokat is a nemzeti öncélúságról. Bocsánat, a világ sok nemzetből áll. A nemzeteknek együtt kell élni. Egyik nemzet nem érvényesülhet a másik rovására. Ahogy annak idején Mazzini mondta: „Haza és emberiség.” Nem véletlen, hogy ezt a nagy Mazzini mondta, aki megalakította az Ifjú Olaszország mozgalmat 1831-ben és három évvel később megalakította az Ifjú Európa mozgalmat is.
Ez volt a véleménye, hogy a nemzetek is egyszer egy nagy családban élhetnek. Ha úgy vesszük ma ez az Európai Unió. Amit persze számos ponton lehet kritizálni, de hogy az út jó, hogy nekünk csak a többi európai nemzettel van jövőnk, az biztos.
- És a magyarság és Európa viszonyát hogyan látod?
- Az európaiságban a magyarság és a hazafiság is benne van. Szent István király a magyarokat nyugati nemzetté akarta tenni. Kitől kért Szent István koronát? A pápától. Nem Keletre, hanem Nyugatra nézett. Másik nagy királyunk, Mátyás hová nézett? Nyugatra. Itália felé, a humanizmus felé. Mátyás korában élt az első nagy magyar humanista költőnk, Janus Pannonius. A felvilágosodás korában mit írt Batsányi? Kire vessük vigyázó szemünket? Párizsra! Nyugat-Európára. És a reformkorban a legnagyobb magyar, Széchenyi István, mit tekintett modelljének? Angliát! Eötvös József mit tekintett példának? Franciaországot és Angliát. A legnagyobb magyarjaink mind nyugatra néztek. Hogy hívták a legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratot? Amelyről egy „irodalmár” nemrégiben azt találta mondani, hogy felejthető kis lapocska. Nyugat volt a neve. Tehát azt állítom: A magyarság jelesei mindig nyugatra néztek. Magam is nyugatos magyar vagyok.
Ez nyilván az olaszosságom miatt alakult így. Persze egy percig sem mondom azt, hogy ne foglalkozzunk őstörténettel, ne nézzünk vissza a régi időkre. Egyvalamit látni kell, szimbolikus értelmű, hogy Keletről jöttünk és Nyugat felé tartottunk.
- Fejezzük be beszélgetésünket lllyés Gyula üzenetével, akit a mostani illiberális hatalom okosai kihagytak a tantervből, de a tudatunkból kitörölni nem lehet.
„Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh ma nem azzal kellene: honnan jössz – azzal ecsém, hová mész!”.