Tört cserepek
Írta: Imre Hilda
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 127
Tört cserepek
Jól indult. Majdnem tökéletesen. Kata nem bánta, hogy Zsoltnak két gyereke is van, pláne, hogy nagyobbak. Neki is volt egy négyéves, eleven kisfia, akivel nehezen bírt. Úgy gondolta, minden idő és összecsiszolódás kérdése. Egyikük se akart sietni, ráérősen ismerkedtek, bár neki egyre nehezebben sikerült megoldania az estéket. Anyja nem viszonyult túl toleránsan új kapcsolatához, tulajdonképpen semelyikhez se viszonyult volna. A gyereknek biztonságra van szüksége, és nem arra, hogy anyja heti kétszer lepasszolja. Kata próbálta elmagyarázni, hogy szüksége van egy férfira, egy társra, de anyja úgy nézett végig rajta, mintha azt közölte volna, hogy strichelni megy esténként. Annak a nőnek, akinek gyereke van, ne a szexen járjon az esze, közölte cseppet se finoman. A szinonimaszótár is belepirult volna abba a szókincsbe, amivel ő rendelkezett.
Időnként a barátnője is vigyázott a rosszcsont Benire, de utóbb már nem ért rá egyszer se.
Tény, hogy Beni akaratos és erőszakos fiú volt. Sokszor kellett rászólni, és nem is fogadott szót, bárki bármit mondott. Kata igyekezett szigorú lenni vele, de Beni apja mindent ráhagyott. Ehetett fagyit este tízkor is, ha ahhoz volt kedve, a rendszeresség szón meg csak nevetett. De hisz a gyerekkorban a szabadság a legjobb, mondta, és nem vette komolyan volt felesége kéréseit.
Zsolt viszont következetesen nevelte a lányait, mindkettő jól tanult, és soha eszükbe se jutott volna feleselni az apjukkal. Jó csapat vagyunk, így beszélt róluk a férfi, akit Kata egyre jobban megszeretett. Jól indult, de egy év távlatából már nem tűnt jó ötletnek az összeköltözés. Beni ugyan lehiggadt, de a két lány szinte megőrült a féltékenységtől. Nem a kisfiúra, hanem őrá voltak féltékenyek. Ha otthon volt az apjuk, folyton a nyakán lógtak, meglepték saját készítésű pudinggal, madártejjel, de ha nem találtak ki ilyesféle kedvességet, akkor hol a matekban, hol meg a fizikában kértek segítséget. Így Zsolt, aki jó fej akart maradni, folyton a lányaival volt elfoglalva, és szabad pillanataiban Benivel játszott a tableten. Kata, miközben mosogatott, arra gondolt, hogy tulajdonképpen ez a család lényege, és neki nem lenne szabad elhanyagoltnak éreznie magát. Ahogy múltak a hónapok, a lányok nem adták fel apjuk birtoklásának tervét. Hiába próbált a közelükbe kerülni, eleinte mindketten udvariasan hárítottak. A nagyobbik később nyíltan megmondta neki, hogy kár tepernie, van anyjuk, és ő sose léphet a helyébe. Nem is akart, de ezt nem mondta ki. Feladta.
Hagyta, hadd teljenek a napok csendes unalomban, miközben egyre szomorúbban érzékelte, hogy ebben az új közegben ő szinte láthatatlan.
Zsolt egyszerűen fáradt volt esténként, és már nem tudott vele érdemben beszélgetni. Egyik nap elhatározta, hogy meghívja randizni, úgy ahogy régen, mert ki kell szabadulniuk az otthoni fojtó légkörből, hogy elmondhassa, ami bántja. A lányok vállalták Beni őrzését, de csak azért, mert nem akartak apjuknak nemet mondani. A kisebbik azonban elvigyorodott, és látszott rajta, hogy tervez valamit. Kata nem merte meggyanúsítani, inkább bement a hálóba öltözködni. Egy fekete, hátul mélyen kivágott ruhát vett fel, amely kiemelte az alakját. Tina, a nyolcadikos nem hagyhatta szó nélkül.
– A te korodban nem biztos, hogy mutogatni kellene a hátad! – mondta gúnyosan.
Kata összerezzent. Harmincnyolc volt, nem hetven. Érezte, jobb, ha nem veszi fel a kesztyűt.
A lányok anyja se volt fiatalabb, mégis köldökig kivágottban jött értük egyik nap. De hát, amit szabad Jupiternek… Zsolt pillantásáért azonban megérte.
– Istenem, de szép vagy! – mondta széles mosollyal. – Menjünk is, mielőtt…– itt elharapta a mondatot, de a szeme csillogott.
A kisebbik a szájába dugta az ujját, és öklendezést imitált. Kellemes este volt, de eredménytelen. Hiába mondott a férfinak bármit, ő végig azt hajtogatta, a lányok még kicsik, és a féltékenységük természetes. Majd megszokják a dolgot. Lám, Beni mennyit változott, az óvónők se panaszkodnak rá folyamatosan. Ettek egy finom pastát, majd rövid kocsikázás után hazamentek. Zsolt azt sorolta, hogy alig várja, hogy ágyban legyenek. A szeretkezés fantasztikus lezárása volt a napnak, de reggel minden folytatódott ugyanúgy. Két nappal később, öltözködéskor bosszankodva vette észre, hogy kilyukadt a kedvenc felsője. A háta közepén. Egy héttel később ugyanilyen lyukat talált a bőrdzsekijén, de az egyik blézer ujján is. Látszott, hogy nem moly rágta ki őket, egyenes vágások voltak, olyanok, amilyeneket ollóval tesz az ember. Hirtelen megértette. Valamelyik lány szórakozik vele. Kis híján elsírta magát, amikor megmutatta Zsoltnak. A férfi hosszan nézett rá, majd bement a lányokhoz.
Nem maradt sokáig, majd elmondta, hogy a lányok szomorúak, amiért ilyesmivel vádolja őket, és ő maga se hiszi, hogy bármelyiknek köze van hozzá. Talán inkább Beni szórakozott egy kicsit. Kata megrázta a fejét. Bár a fia nem volt egy angyal, ilyesmit sose tett volna. Ezzel az ügy le is volt zárva. Pár héttel később eltűnt a lakásból a nyaklánca, ami antik darab volt, a nagyanyjától örökölte. Aztán egy körömlakkos üveg borult a sminkes táskájába, tönkre téve benne jó pár szemfestéket. Minden egyes esetet megemlített a férfinak, aki mindannyiszor azt felelte, hogy a magyarázatot nem ismeri, de megbeszéli a lányokkal. Azok persze tagadtak, sőt a kisebb még pár könnycseppet is ki tudott préselni a szeme sarkából, ami hatásosnak bizonyult. Kata úgy döntött, jobb, ha kézbe veszi a dolgok irányítását. Megvárta, míg a házban csak ő marad a lányokkal, és nekik szegezte a kérdést:
– Mi bajotok velem? – nézett a két barna, ágyon elterülő kamaszra, akik szinte fel se pillantottak a telefonjukból.
– Semmi – felelte a kisebbik.
– Dehogynem! A baj az, hogy vagy! Pontosabban, hogy itt vagy! – közölte Tina minden indulat nélkül.
– Értem. De én szeretem az apukátokat, és ő is engem. Ezért vagyok itt.
– Nem kell szeretned. Nincs szüksége rá. Vagyunk mi neki, és kész.
– Az nem ugyanaz! – mondta erőtlenül.
Tina egyenesen a szemébe nézett. Hanyagul megrázta a fejét, és nem mosolygott.
– Jól megvoltunk nélküled, meg a kölyköd nélkül! – Hangjában annyi gyűlölet volt, amennyi elég lett volna két embernek is.
– Ez nem a ti döntésetek! Még nem vagytok felnőttek, hogy tudjátok, kinek mi a jó.
– Nem vagyunk, ez igaz. De nem is akarunk. Takarodj az életünkből!
– Tina… Én…
– Nem érted, amit ugatok? Nem kellesz ide! Apának se kellesz, mert mi vagyunk neki a legfontosabbak. Nem veszed észre, hogy mennyire fáradt, és mennyire utálja a porontyodat?
– Én szeretném, ha jóban lennénk… Nem akarok vitát. Tudom, hogy ti tettétek tönkre a dolgaim, és loptátok el az ékszerem, de nem bánom, ha békét kötünk. Higgyétek el, jobb lenne mindnyájunknak!
Erre a kisebbik felugrott. Látszott rajta, hogy egy hajszál választja el attól, hogy nekimenjen Katának.
– Tolvajok is lettünk? Mit képzelsz te magadról? Idetolod a képed, hozod az undorító Benikéd, és közben apát terheled a szarságaiddal? Ha volna eszed, itt hagynál mindent. Ha nem teszed, rosszul jársz!
– Te most fenyegetsz? – nézett rá a nő.
– Igen! Nem leszünk hozzád kedvesek soha, ne hidd! Mondhatsz bármit apának, nekünk fog hinni! Világos? És most húzzál ki a szobánkból!
Kata megsemmisülten kioldalgott. Sütött belőlük a gyűlölet. Nem hallgatták meg, de nem is akarták, tehetett volna bármit. Ezt a meccset elveszítette. Másnapra kiderült, hogy fontos papírjai tűntek el a táskájából. Szerencsére volt róluk másolata. Pár nappal később Tina úgy fordult a konyhában, hogy a lendülettől kiloccsant a forró víz a bögréjéből egyenesen Kata karjára. Felhólyagosodott. Zsolt hússzor elnézést kért a lánya nevében, de nem mondta neki, hogy máskor legyen figyelmesebb. Úgy gondolta, bár szörnyű, de ilyen esetek előfordulnak.
Azt már nem hallotta, amint a lány azt súgja Katának, hogy ez még csak a kezdet.
Két hónappal és két hosszabb beszélgetéssel később a nő feladta. Senki az égadta világon nem hallotta meg, amit mond. Anyja szajkózta a magáét, hogy ő sejtette, hogy nem lesz jó vége, meg egy nő törődjön csak a saját gyerekével, ne pasik után kujtorogjon, a barátnők meg vegyesen nyilatkoztak. Az egyik szerint azonnal hagyni kell Zsoltot a francba, mert nem akarja felfogni a helyzetet, a másik szerint harcolni kell a kapcsolatért, és a lányokat valamilyen módon le kell kenyerezni. Ugyan milyen módon lehetne, amikor gyűlöletük csak fokozódott, és szemlátomást egymást hergelték ellene? A nagy hármas két tagja között igen erős szövetség alakult ki minden idegen nőnemű ellen. Az i-re a pontot a kocsija kerekének kilyukasztása tette fel. Mindenki hajtotta a magáét. Kata szerint a lányok voltak, Zsolt szerint nem, a lányok meg hallgattak, és a szobájukba bújva élték virtuális világukat. Egyedül Beni szörnyülködött, mert imádta az autókat. Három nappal később, ahogy kiürült a lakás, összepakolt. Úgy döntött, átmenetileg a nagyanyjához költözik a fiával, ahol bár szűkösen, de legalább nyugalomban élhetnek, amíg megfelelő albérletet nem talál.
Egy rövid üzenetet is hagyott a lányoknak a konyhaasztalon. Papíron, amúgy régimódian, ahogy a harmincnyolc évesek szoktak. Ez állt benne:
„Legyen erős a szövetségetek akkor is, ha majd egyszer szerelmesek lesztek. Édesapátok boldogsága nem a ti kezetekben van. Nyerhettetek, de a boldogságát nem ti fogjátok garantálni.”
Azzal becsukta maga után az ajtót, és többszöri fordulással lehordta az összes holmijukat a kocsihoz, aminek előző este kicseréltette a gumijait.
Nagy levegőt vett, és gázt adott. Gyönyörű idő volt. Azt a ruhát vette fel, amit annyira nem kellett volna a mély hátkivágása miatt. A szél megborzolta a haját, és hosszú hónapok óta először igazán boldog volt.