Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 260
Torokgyík
barna kabátján dér minta fénylik
reszket a rőt rét ősz szele bántja
bent a szobában Istenünk kérik
meghal egy kislány lázas a bátyja
mandula-hártya nő a garatra
mint a faágra zúzmara tél-konc
holdra ugatva fagy-dög cafatra
tépi a tájat fullad az ifjonc
fent a sötét ég mégis vigasztal
nappal a napfény bántja szemünket
pálinka kell még meg telei asztal
mondjanak bátran isten velünket
fény szemű szentek ördögi lények
mert a sötétség pokla lehetne
két elveszettnek bárcsak a fények
húrjain játszó Úr ne szeretne