Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 293
Törékeny álmok délutánja
gyermekkoromból itt maradt
piros-szalámis zsömle most a Nap
alatta festett tábla hirdeti
aki megáll
az menten kővé válik itt
ezért futtában csipkedi
a szél a felhőt
szeret-nem-szeret
szeret-nem-szeret
(reménykedik)
törékeny álmok délutánja ez
üvegből-öntött gerle ül az ágon
az égről szirmos fények hullanak
apám emléke sétál gólyalábon
siet
még derengő fényben
szeretné elérni a tanyát
mert árnyék hajlít
álkulcsot a csöndből
és nyitogatja az este ajtaját
(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)