Tóparti látomás

Írta: Jóni Barna

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 228

---

---

Tóparti látomás

Fehér fátyolos felhők vízbe temetnek kéket.
Elúszik csendben mélytinta varázslat.
A hajnallal kopaszodnak vékony karmú ágak.
Levelek vízre szállnak, messzire mendegélnek.

A tó csendes magányában réved.
Harmatos könnyben ébred a nádas.
Dankasirályok búgnak, nevetgélnek.
Fenn köröz az éhes madár had.

Majd lassan megtörik az égi képet,
Sötétre vált a sima tótükör.
Vízbe taposnak sárga-lábú gémek,
felettük a nap már tűz-arccal tündököl.

Béke szigete a part, sehol szemét, vagy irtás.
Magányos ladik lakja a nádast, gazdája nincs már rég,
Tiszta hűs levegőn selymes a tapintás,
Simogat egy fűz, mint jó szerető, ha én is fává válnék.