Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 327
Tízezer szó
(701-800)
vacogó fák laknak a homlokom mögött remegő ágaik finoman csiklandozzák a csontszövet boltozatos labirintusát egy-egy levelük néha besiklik az alagutakba és ha nem húz maga után valami csiganyálszerű fonalat akkor többé elő sem kerül de nem bolyong évmilliárdokon keresztül az útvesztőben mert elég hamar rábukkan a csontszövet mélyének minótaurusza a szürke ködfoltban testté lett reménytelenség és ha ő megtalálja ezt a kóbor levelet azonnal fölfalja fás ereiből és a köztük lévő hártyából saját testét építi tovább így az a szürke ködfolt egyre nő míg akkora nem lesz hogy kitölti a labirintus minden ágát azt a pillanatot nevezzük azt hiszem halálnak