Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 285
Tízezer szó (1201-1300)
igazgyöngyök vakkantanak föl a mélységből eredetileg hófehér tiszta testük lassan sárgabarack színűvé izzik ahogy szúnyogként tapadva egy mélytengeri kürtőre teleszívják magukat lávasziruppal körülöttük a folyamatosan fortyogó víz buborékai bécsi keringőt járnak a halkan dúdoló vulkán dallamaira majd felviszik a földközepi pokol üdvözletét a szabad levegőre ahol a szelek hátán vonatozó sirályok kiolvassák a buborékok szétrobbanásának morse-jelét és dühödt visítással visszakiáltanak a mélységnek de a gyöngyök odalent ebből nem hallanak semmit mert testük megtelik a pokol hőjével és burkuk elkezd szétrepedezni a föld fehéren izzó magja némán nézi őket és agóniájukat majd mikor látja hogy a katasztrófa elkerülhetetlen megnyomja a pánikgombot