Tizenhárom perc

Írta: Tóth Gyula

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 274

---

---

Tizenhárom perc
(M. Péterhez)

Tizenhárom perc pokol
az örökkévalóságért.
Tizenhárom perc a vég,
és megáll egy szív;
ahogy recseg a csigolya,
de el nem törik,
mert törhetetlen,
mint a Pesti Srácok mosolya,
még ha lánctalp is tapossa.
Tizenhárom perc kín,
ahogy szorul a nedves kötél
-a légszomj- ahogy húsba tép,
a kapálózó lábak
s a kidagadó nyaki ér.
Tizenhárom perc rémület,
a szemtanúk iszonyattól
eltorzult arca,
ahogy elájul és puffan,
aki már nem bírja…
tizenhárom perc
kimondhatatlan szenvedés,
ahogy lazít,
majd megránt a pribék,
hogy meglakoljon
az a tizennyolc év,
egy egész nemzetért!
Tizenhárom perc példát statuálni!
Ez Péter passiója Jézusért,
egy új megváltó,
egy másik nép,
de háromszor is eladja
mindkét gyermekét.
Tizenhárom perc
torokszorító vonaglás;
az elkékült arc
nyelvkiöltő iszonya,
a meggyalázott igazság
végét nem lelő sora,
ez vagy, te nyomorult,
kivérzett haza!