Titkos hozzávaló

Írta: Evinger Indra


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 524



Titkos hozzávaló

Négy tojás, huszonöt deka cukor és finomliszt, egy deci víz és olaj, egy teáskanál sütőpor és a negyven deka meggy. A sütemény lelke, ahogy anyám mondaná – zárom le a recept ismertetését.

Botond kivág egy kockát a kerek forma közepéből. Nem törődve a belőle kihulló, gőzölgő meggydarabbal, fejmagasságba emeli. Megszagolja, két ujjával összenyomja. Szkepticizmus és fahéj kompozíciója száll fel, miközben bekapja a falatot. Lassan rágja, egyáltalán nem szívja ki belőle az ízeket és csak úgy lenyeli.

Semmi gond nincs vele. Leszámítva a cukrot, az olajat és a finomlisztet. Nem elég trendi. Szezonális kínálatban esetleg elmehet. Kóstoltad Geri meggyes–vöröskáposztás sült húsát? A bor és a borókabogyó sokat dob az ízén.

Tovább beszél Gergő receptjéről, közben a lámpák hideg fényt szórnak a rozsdamentes pultra, a krómozott csapra és az acél kiegészítőkre. Lebénulok, ősi ösztön ez a ledermedés, ahogy a gerincem szögez a bárszékhez, a visszaverődő csillogások kereszttüzébe.

Tehát, csak ennyit kellene változtatni. Érted, ugye?

Igen – mondom a sütilyuknak, és csak ekkor tűnik fel, hogy mindvégig odanéztem. Bárcsak magába szippantott volna.

Megnyikordul mellettem a szék, Botond visszatér a vendégekhez. Sóhajtok, végre tudok sóhajtani. Újra és újra, amíg normális légvételre is futja. Csak azután melegítem elő a sütőt száznyolcvan fokra. Egy újabb fodros formát vajazok, lisztezek, aztán leülök. Tojás, cukor, liszt. Képtelenség kicserélni őket ebben a nosztalgia süteményben. A kókuszzsír mellékízzel jár, az édesítőszerek kiszámíthatatlanok sütéskor, a zabliszttől pedig töredezik a piskóta. Talán nem is ez a baja. Előhalászom a telefonomat, kikeresem az expert számát.

Anya! Szia! Tanács kellene. Hogy van a meggyes pite receptje, amit gyerekkoromban sokat csináltál?

Muszáj a lényegre térnem. Épp eleget tudok a horkoló szobatársáról, teszek az új lakókra, meg a silány napi menüre. Különben meg… mit csinálhatnék a folyosó végén álló hűtővel, ami állítólagosan egy reaktor hangerejével búg?

A hozzávalókra emlékszel még? Jó ideje nem kérted, hogy csináljam.

Igen, anya! Egyszerű, mint a faék. Ki ne emlékezne?

Értem. Akkor talán az eszközök? A legjobb a Bonyhádi zománcos, abban aztán minden jól átsül, viszont semmi nem szárad ki!

Jajj, anya! Már meséltem neked. Erre sem emlékszel? A világ legszebb kávéházában dolgozom. Hogy lenne itt bármi annyira… Bonyhádi? Csak világmárkákkal és szuper alapanyagokkal dolgozom.

Értem. Akkor nem is a meggy mérete a hibás.

Magam válogattam egy gourmet üzletben. Látnod kellene, nem olyan nyamvadtak, mint az otthoni fán… Halló?

Esetleg a kukacok? Vannak kukacok?

Anya! Fúj! Fel sem használtam volna!

Hirtelen eszembe jut a nyár íze. Az otthoni meggy édes-savanyú íze. A fa hátul roskadozott az istállók mögött. Gyűlöltem a kukacokat. Undorodtam tőlük, ezért anyám az összes csökött darabot kettéválasztotta, hogy átvizsgálhassam őket. Én voltam a minőségellenőr. És persze a kóstolásnál is. Aztán egyszer találtam egyet. A kész süteményben! De most az a feladatom, hogy valami meggyes ételt készítsek. Nincs időm holmi emlékkóstolgatásra.

Anya! Hétvégén meglátogatlak az otthonban. Viszek meggyet meg formákat, te meg beszélj a konyhásokkal, szorítsanak helyet.

Köhög. Jó hosszan. Persze, csak a vacak málnás cukrát eszi a vacak fém dobozából, pedig rendeltem neki torokfertőtlenítőt is. Ki is fizettem, de vajon átvette? Hát, biztos nem.

Ó, kicsim, biztos jól csináltál mindent. A titkos hozzávaló hiányzik.

Ökölbe szorul a szabad kezem és az üres piteformába bámulok. Minden lisztes körülötte is.

Ezt csak most mondod? Miért nem láttam soha, hogy mást is teszel bele? Hol tudom megvenni?

Lányom, ez nem olyasmi, amit a boltban lehet kapni.

Rácsapok a pultra, a lisztben ott marad a nyoma. Itt van életem nagy lehetősége, erre: egy egész napot elpazaroltam egy sütemény bemutatására, aminek még csak a teljes receptjét sem ismerem. Köszi, anya.

Mondanék még nagyon sok mindent, de nem pazarlom rá az időt, fogytán van, sietnem kell.

Áh, inkább megtanulom elkészíteni. Magyarázd el most, így nem megy rá a hétvégém.

Megint köhög. Azt gondolná az ember, hogy ennyi idősen már tud magára vigyázni. Mindegy. Mély levegőt vesz, aztán folytatja:

Hát, biztosan sűrű a szezon… A kukacok. Amíg kiszedtem a kukacokat, és te megnézted az összes darabot a kis kezeiddel, lelket öntöttünk a süteménybe. Finom volt, ugye?

Megköszörülöm a torkom. Ne mondd ki Era, ne mondd ki!

Akkor nincs benne más? Tényleg?

Sóhajt.

Nincs.

Megforgatom a szememet. Öreg! Szenilis! Vén bol… Nem! Nem fog felbosszantani. Tárgyilagos leszek, lezavarom, aztán folytatom a sütést.

Amúgy jó minden odahaza? A gondnok mit mondott? Kell valami?

Hirtelen csend lett. Eltartom a készüléket. Él a vonal. Kis köröket rajzolok a fehér porba.

Tavaly ki kellett vágni a meggyfát. A taplógombák tönkretették.

Miért lábad könnybe a szemem?

Itt vagy, kincsem?

Akkor nem eszünk többet kukacos meggyet.

Gyorsan leteszem.

Belemarok a süteménybe, véletlenül összenyomódik, de kit érdekel, betömöm a számba, és úgy kiszívom az ízeket, ahogy illik. Szívom! Szívom! Levegőt sem veszek, ez mégsem tartja vissza a könnyeket.