Tévelygő szerelem

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 417

Tévelygő szerelem

Ó vers! Én csak műkedvellek.
Csupán érezni akarlak vágyaim
remélt országútján, megfogni
téged képtelen vagyok.

Kecses női suhanások
szívemelő izgalmát írnám
reszketeg kezemmel, míg
esendő életem keresztes
terhei végtelen nagyok.

Belőlem soha nem nyíló,
duhaj, vandál szédüléssel
ellopnám álmaim egéről
fojtott kedvem és esti
szomorúságom, én, merev
szavú, fénytelen halott.

S vinném fáradt karomban
tartva eleven lelkem
tiszta sorait szelíd
léptekkel, majd ordítanék
vizet és tüzet vadul,
mint börtönlázadó,
féktelen rabok.

A vers már két nyomtatott antológiában korábban már megjelent