Testvérfájdalom

Írta: Kovács Daniela

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 249

---

---

Testvérfájdalom

Lelkem kürtje ma újra bőg, s úgy sikolt,
mint kövek közé szorult búzamag,
tollért nyúlok, az minden tüzet kiolt,
most hagynám, hogy a szavak húzzanak,

hogy mondják el, mit szívem, szájam nem bír,
míg csókot vált az asztal és ököl.
S a toll megindul, de kínjában felsír,
mint bitang kéztől vesszőzött ökör.

De megindul, mint házfalon az árnyék,
mely minden napkéselte rést kitölt,
és tintájában fölfeslik egy tájkép,
a vérrel trágyázott úz-völgyi föld.

A sírdombokon, a keresztek tövén
az öreg csöndet lárma váltja át,
s az ősrégi eszme vérrel kent kövén
fröcsögi megint szét gyalázatát.

A szívverések egymáshoz kocódnak,
(e félelem most új könnyet facsar),
és megint ő hajt fejet durva szónak,
a saját földjén hontalan magyar.

Hallgatom szívemet, ahogy fölszisszen,
míg a százéves szégyen föléget.
Akkor hunyta be szép szemét az Isten,
s azóta rázom, hátha fölébred.