Írta: Forgó Szorina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 270
Tér II.
Tér van. Kő. Hasaló fa.
Festék pattan a tokról,
szél rángatja a függönyt –
élnek is itt, és nem is élnek.
Itt a hazám, gyere, nézd meg.
Tengeri szél lenne, ha lenne
tenger errefelé – de belőle
csak a végtelenség,
csak a szél van, meg az ég.
Csak a távlat: lehet otthon,
csak magától el ne dobjon,
csak a zúgó vizek hangja:
ének, ha van aki hallja.
Van itt minden, ami kell,
csak aki adta ne vegye el.