Tengerészcsomó
Újratanulom az időt nélküled.
Vannak ólomszín napok,
ilyenkor takarítani kezdek.
Néha elég csak kiporszívózni,
persze alaposan, a rejtett zugokban,
a léghuzat terelte
pormacskák birodalmában is.
Máskor átültetek néhány virágot,
felmosok, letörlöm a polcokat.
Súlyosabb esetben jöhetnek az ablakok,
a csempe lesúrolása.
Kirázom a kockás ágytakarót,
előbb szétnézek, ne lássa senki –
tiltja a házirend, azt hiszem.
Alig bírom megtartani,
szőnyegfonalból horgoltam,
amikor még nem is ismertelek.
Ha minden tiszta, sétálni indulok.
De most hiába várom
azt az egyszeri villanást,
rövidke eufóriát
a júniusi napban ázó Dob utcában:
hogy most már minden rendben,
eloldoz tőled az idő,
ahogy a tengerészcsomók is
meglazulnak egyszer.
Első közlés: Hévíz, 2016/4-5. szám