TÉLVÉGI ANZIKSZ
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 229
TÉLVÉGI ANZIKSZ
Hol vihar, hol szélcsend ,néha fuvallat.
Rongyos még a föld a ráfagyott hótól.
A hideg csupasz ujjakat szorítva vallat,
néhány zacskó árokparti kóbor.
Se tavasz, se tél, A szürke felhő hallgat.
Telt hasú kukák ki sem látnak a jóból,
mellé hajított cipő keresi a talpat,
koldus fény jár arra, talán még jókor.
Amott egy patkány! Látszik jobban él,
minden napra akad kenyérkaréj,
plakátkereszten feszül az új áldozat.
Rezignált lámpán nem látszik kárhozat,
törött a kar ,fej lelóg, nincs szeme fénye.
Feltámadásra vár ég sok teremtménye.