Téli szonett

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 568

Téli szonett

Sötét madárcsapat riadva rebben,
s a tompa hóba hull a károgásuk.
A fák, fehér subába bújva, bábuk
a téli maszkabálban. Ám ügyetlen

a nap, hanyatt esik, sziporka fénye
a tó jegén törött üvegszilánkok.
De itt az este, színezüstben állok
csodára várva, újra, jóra, szépre.

Tudom, bolond, ha hófehért remél ma
a jámbor ember. Itt, a földön járva
a kéz- s a lábnyomok betonkemények.

Ha mégis égre nézne néha, néma
a fényes űr, szorosra van bezárva,
s a hó esik csak altató mesének.