Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 311
Reggel-hideg kályha, csövek,
begyújtásra rongy és papír,
szemüvegbe száradt szöveg,
sajtón magát unja a hír.
Nedves a fal, régi vályog,
hazát kontúroz a penész.
Ablakon is szürke hályog,
hát elmosódik az egész.
Csöndet hallgat a rádió,
magányba fáradt az elem.
Az asztalon pár tört dió,
függöny mögött bogártetem.
Fájnak az elfagyott sebek,
a genny kapcát is átitat.
Kép a falon hálát rebeg,
ablak keresztjén áhítat.
Múlt matt tükörből visszanéz,
mert nem volt mindig így árván!
Az emlék édes, tiszta méz,
könnycseppben téli szivárvány.