Téli sanzonett
Írta: Kiss Judit Ágnes
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 315
Téli sanzonett
Míg egy fa marad, talán
Vadgesztenye vagy platán,
Amíg a borostyán felkúszik
Egy régi templom falán,-
Addig maradok, igen,
Addig még lesz hozzá hitem.
Mint a gyökerek, kapaszkodom,
Ha nincs is már semmiben.
Éltet a föld is, ha tán
Nem adnál semmit már, hazám,
Étlen és szomjan kikötöznél,
Aztán itt hagynál lazán.
Úgy hiszem, ez a nap ma van.
Mostantól fa leszek magam.
Állok egy betonrésbe nőve
Februárban, lombtalan.