Téli napforduló idején

Írta: Kasza Béla


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 288



Téli napforduló idején

Már nem is álmodik, oly sötét ez a tél,
acélos hidegben egy megmaradt levél
bús szíve eltörik, céltalan lesz, az ám!
Mégis csüng itt maradt madaraknak szaván.

Szükséges, hogy legyen még időnként május,
virágtalan fájdalmakért kárpótlásul;
kell még százezernyi abból, ami tavasz,
érezze a világ, csak szeretni szabad.

Védtelen vad vagyok, bűneimet bánom,
halványkék örömök és ártatlan álmok
emlékét ölelem, bár hiányok fájnak.
Nem kapom már csókját, szép szavát a szájnak.

Félelmem, bánatom eldobom most végleg,
engedd, hogy egyszer még a kezedhez érjek!
Nem tudom, ki vagy, de megtudom majd talán,
ha alkonyi táncba hív maga a halál.