Téli napforduló idején
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 209
Téli napforduló idején
Már nem is álmodik, oly sötét ez a tél,
acélos hidegben egy megmaradt levél
bús szíve eltörik, céltalan lesz, az ám!
Mégis csüng itt maradt madaraknak szaván.
Szükséges, hogy legyen még időnként május,
virágtalan fájdalmakért kárpótlásul;
kell még százezernyi abból, ami tavasz,
érezze a világ, csak szeretni szabad.
Védtelen vad vagyok, bűneimet bánom,
halványkék örömök és ártatlan álmok
emlékét ölelem, bár hiányok fájnak.
Nem kapom már csókját, szép szavát a szájnak.
Félelmem, bánatom eldobom most végleg,
engedd, hogy egyszer még a kezedhez érjek!
Nem tudom, ki vagy, de megtudom majd talán,
ha alkonyi táncba hív maga a halál.