Telesedik
Írta: Pődör György
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 61
Telesedik
Magas-ágyásban pár fekete-retek,
derékig földbe fagyva tartja magát,
nem számítanak a reggeli derek
beledermedt, mint egy túlélő barát.
Érzi rongy-zöld levél a hideg szelet,
látja az ott felejtett ásót,kapát,
sejti, a tél az időből egy szelet,
szenderegve várja a tavasz zaját.
Égbe nyújtózkodik a vörösfenyő,
tűlevelén téli lakk a zúzmara,
s csúcsa ködfelhővel lassan összenő.
Estére mintha valami hullana,
Isten dunnájából földre röppenő
hódarától fehér az éj udvara.
Első közlés