Tél

Közzétéve: 2 éve

Versek

Tél

Fehér tájban
az öröktől fogva –
így volt szelleme éber,
törvények pusztulnak
szentek maguk felé
hajló kezeiben.
Széteső testben sír
emberkönnyű pára,
jégcsipke verődik
sóhajból a tájra.
Szikár havon
madártetem:
sorsunk kópiája.

Keresés

Friss hírek

BÁBEL CSENDJE elnevezésű nemzetközi költőfesztivál Pályázati felhívás

Kiemelt művek

Klein Judith példája Lágerzsoltárok Akit fellegekbe vitt a sárga villamos Szerelem minden időben Mihók Patya és a sheriff

Legújabb művek

Klein Judith példája Csutka Interurbán Charles Bukowski: német Charles Bukowski: nincs lóvénk, drágám, de van esőnk

Kategóriák

A Hetedik Egyesület ügyei Első közlés Szerkesztőségi cikk Versek Novellák és kisprózák Dráma, színmű Fordítások Kritika, recenzió Tárcák, tanulmányok Publicisztika Képzőművészet Interjúk, riportok Audio Video Nekrológ Gyászhír Hírek Pályázat Műhely