Tél
Írta: Csák Gyöngyi
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
Tél
Fehér tájban
az öröktől fogva –
így volt szelleme éber,
törvények pusztulnak
szentek maguk felé
hajló kezeiben.
Széteső testben sír
emberkönnyű pára,
jégcsipke verődik
sóhajból a tájra.
Szikár havon
madártetem:
sorsunk kópiája.