Tehetetlenség
Írta: Ács Nagy Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 345
Tehetetlenség
Állok talapzatomon,
Mint egy kőszobor.
Állok, és nem mozdulok,
Tehetetlen vagyok.
Fél karom nyújtom a világ felé,
a másik sajnos nem ép.
Torzóvá tettek az idők,
voltak karomba tépők.
Állok, csodálnak,
torzóként hőse vagyok a világnak.
Megtépáztak a századok,
de még állok,
kőszobor vagyok.
Szólni nem tudok,
szívem sem dobog,
torzó létem mi lobog.
Csoda vagyok.
Mozdulatom nincs, néma,
csak a szellő érint néha.
Ruhát nem váltok, minek,
szobornak nem kell köpönyeg!
Enni nem eszem, éhezem,
az elhízást nem kell féljem.
Bámulj világ,
csodáljatok emberek,
szoborként még mindig élek.