Írta: Bíró Rudolf
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 258
Tagnap sok dolog…
Tegnap sok dolog járt a fejemben,
ketten ültünk minden gondolatban.
Egy táltoson, egy nyeregben
Itt a rím még patkolatlan.
Kapaszkodtam minden mondatban beléd.
Te elől ültél, én hátul álltam.
Nagy volt a szóköz. Nem jutottam eléd.
A tollbamondást nem én diktáltam.
Te voltál a kezdet, a csupa nagy betű,
Én minden mondat végén a kérdőjel.
Most már tudom, egyik sem egyszerű..
Főleg elmondani mind ezt egy tüdővel .
Ellöktem egy ragot, felborítottam egy szót.
Próbáltam odaférkőzni melléd.
Szűkült a tér. Húztam a margót,
De nem értettem csended nyelvét.
A tenyered lett volna a súgógépem,
De összekulcsoltad ujjaid.
Esélyem sem volt átlépnem,
Az ajtón, minek nem találom kulcsait.
A kulcsszavak mind közöttünk álltak.
De a szájzárba egyik sem illett.
Tudom, néma ajkak diktáltak,
Olyat, mitől üveges lett a tekintet.
Csend van. Már nincsenek köztünk szavak.
Csak végtelen szóköz, és hiányjelek.
A rímek lassan belenyugszanak,
De valami még tartja a sorvégeket.