Téglavörös Lego-autó
Írta: András Adél
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 26
Téglavörös Lego autó
– Dávidkát is visszük magunkkal? Múltkor is unatkozott, hogy nem volt más gyerek rajta kívül.
Imola értetlenül nézett a férjére, majd energikusan becsapta a gardrób tükörajtaját. A sokadik szettet próbálgatta; a nadrágot túl hétköznapinak, a szoknyát kényelmetlennek találta. Kissé dühösen, hogy megzavarták, mégis csípőjét csábítóan billegetve fordult a férfi felé.
– Na?
Párja közömbös tekintetét látva azonban inkább belibbent a nappaliban üldögélő fia elé.
– Mit gondolsz, kisfiam, ez legyen? Valami igazán csinosat keresek, nem szeretnék olyan slampos lenni, mint Móni.
Dávidka mobilozó keze megállt a levegőben egy röpke pillanatra, majd lassan, unottan megvonta a vállát.
– Persze hogy jön, most Marcika is otthon lesz, náthás, nem vitték át a Mamához – tért vissza a duplán csalódott nő a férjéhez. – Ugye jössz Mamiékkal, drágám?
Dávidka lemondóan maga mellé dobta a telefont, majd teátrális, széles mozdulatokkal végigsimította rövidre nyírt haját. Keze beleakadt egy kis fül mögötti pattanásba, amit élvezettel kezdett kapargatni.
– Jaj, ne már! – csapott rá dühösen az anyja a kezére. – Akkor megbeszéltük. Készülődj, fél óránk maradt.
Mire Imolában megszületett a döntés – téglavörös ceruzaruha lett a befutó –, a fiúk is csatlakoztak hozzá. Az elegáns, magas sarkain bizonytalanul billegő nő lábuktól a fejük búbjáig végigpásztázta őket. A farmerek láttán dühösen fújtatott, férje csíkos ingéhez érve belegyezően bólintott, fia Star Wars-os pólóját meglátva azonban felhúzta az orrát.
– Nem vennéd fel inkább azt a szürke piké pólót, amit szülinapodra vettem? Átküldtem Móninak a linket, de szeretné megnézni élőben, mielőtt ő is rendel. Nem volt olcsó – tette hozzá mintegy mellékesen.
Dávidka szóra nyitotta a száját, anyukája remegő műszempillájára tekintve azonban gyorsan összekoccintotta fogait, leült a kispadra, kifűzte tornacipőjét, és a szükségesnél hangosabban trappolva felvonult a szobájába.
Imola és Móni még az egyetemről ismerte egymást, és azzal, hogy Móni hozzáment Lacihoz, Imola bátyjához, még szorosabbá vált a kapcsolatuk.
A két nő pipiskedve összeölelkezett, de a puszit – gondosan ügyelve egymás sminkjére – csak a levegőbe lőtték.
Marcika, Móniék kisfia, nem volt ilyen visszafogott, hatalmas lendülettel ugrott Dávidka nyakába.
– Szia haver! Megnézed az új Lego autómat?
Dávidka először tartózkodóan eltolta magától a lelkes gyereket, de az egymás időtálló, remek külsejét dicsérő hölgyekre és a hátlapogató, pálinkát töltő férfiakra pillantva végül megsimogatta Marcika fejét, és bevonult vele a gyerekszobába.
A nyugodt autóépítés rövid ideig tartott.
– Hahó, srácok, kész a vacsi! Laci, kell még egy teríték Dávidnak, és be kell hozni a kempingasztalt is! – adta ki az utasítást Móni.
Dávidka segítőkészen indult az ajtó felé, de apja leintette.
– Hagyd csak, majd én!
Dávidka és Marcika némán, óvatosan kanalazta be az alacsony, billegő kempingasztalra tálalt levest. A főfogás alatt viszont Marcika hosszú monológba kezdett; lelkesen mutatta be barátait, így a desszert végére Dávidka már nem csak a focis társakat, de a csapat teljes személyzetét is név szerint ismerte. Időnként hümmögött, néha bólintott, esetleg kérdőn felvonta a vállát. Rutinból, gépiesen hozta az érdeklődő hallgató szerepét.
Marcika azonban még csak nyolcéves volt, nem lehetett átverni.
– … becsavarta a szögletet a kapu elé, pont a tizenhatos szélére. Bence már tépett is a laszti felé, de Kari hamarabb odaért, és zutty! Tudod, Kari, a középpályás – pontosított.
Kérdőn nézett szomszédjára, de elégedetten nyugtázta, hogy figyelnek rá; Dávidka okos, szűkre húzott szemén látszott, tisztában van vele, hogy Kari a jobb szélső, nem a csatár.
A kajakómás idő unottan cammogott. Dávidka dobolni kezdett a lábán, majd óvatosan kihúzta telefonját a zsebéből, és lopva rápillantott. Türelmetlenül fészkelődött a szuterénből felhozott, poros vendégszéken, majd nagy levegőt véve felállt az asztal mellől. Anyja rosszalló pillantására reagálva a mosdó felé intett. A fürdőben kigombolta piké pólója magasan záródó gallérját, majd megkönnyebbülten leült a lehajtott vécéülőkére mobilozni. Negyedóra múlva tért vissza a társasághoz, először anyjáék, majd apjáék felé véve az irányt.
Imola és Móni egymás szavába vágva, de nagy egyetértésben analizálta, megint milyen helytelen döntést hozott harmadik barátnőjük – szerintük – végstádiumban levő házasságát illetően.
Férjeik kevésbé békés diskurzust folytattak a legújabb politikai botrány kapcsán. Mindketten a legnyitottabb, legtoleránsabb párt elkötelezett hívei voltak. Csak nem ugyanazon párté. A női szemek kereszttüzében sikerült civilizált mederben tartaniuk a beszélgetést, moderálás híján, és több üveg sör után azonban rendszerint elszabadultak az indulatok.
Dávidka rövid hezitálás után végül ismételten Marcika mellé telepedett, aki szipogva, orrát pólójába törölgetve, folytatta a focis történetet.
Miután hosszas vita után sem derült ki melyik oldal hozza el a világbékét, a két kivörösödött férfi a következő napirendi pontra váltott. Laci részletesen kifejtette, hogyan fogja bebizonyítani a fociklub szakembereinek, hogy mégiscsak az ő Marcikája a következő Szoboszlai; majd mérsékelt érdeklődéssel fordult beszédpartnere felé.
– Tegnap említette Móni, hogy Dávid csapatot váltott, de nem jut eszembe… a Mercedes-hez vagy az Audihoz ment át végül melózni?