Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 311
Tavaszi reménykedés
Lepke rebben színes szárnnyal,
szöcske pattan fű alól.
A madárdal tavaszt jósol,
de a tél még itt lohol.
Merész nyárfa barkát nevel,
hóvirág is kivirul,
tölgyfa legmagasabb ágán
madár fütyülni tanul.
Dérrel jött el az új reggel,
zizzent a fű fagyottan,
tavalyi száraz levél közt
rigó motoz unottan.
Még egy kicsit tarts ki élet,
tűrj reggeli fagyokat,
tavasz cserél helyet téllel
felmelegít magokat.
Virág és fa lesz majd abból
zsongva száll a sok bogár,
nap melegíti a rétet
a rossz kedvem tovaszáll.
Simítom a virág szirmát
ölelem fa derekát,
életem az új tavasszal
megint értelmet talált.