Tavaszi álom
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Nagy Antal Róbert
Versek
Tavaszi álom
Jártam az erdőt,
vagy csak álmodtam,
nem tudom.
Susogó fák árnyékában feküdtem.
Májusi szellő simogatta az arcomat.
Álom jött szememre,
a fák nem susogtak. Csend lett.
Gyökereik lassan felém kúsztak,
átölelték a testemet.
Gyengéden szorítottak, mint nő a kedvesét.
Testem testükbe olvadt,
lelkem lelkükben elvegyült.