Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 292
Hangok feszítik mellkasom.
Ordítanék, de nem lehet.
Rajtam a sorsom átoson
kellene pedig felelet,
hogy mi végre, vajon meddig?
Az elmúlás nagyon nehéz?
Kibírja-e mondjuk keddig,
vagy már este szívembe néz?
Sokat forog rajta az ész…
Tavasz van, rövid a szoknya.
Bennem dobol egy víg zenész
könyörgöm, abba ne hagyja!
Az élet szép és süt a nap
asszonyom öle mint virág.
Kinyílik nekem néhanap
és tesz velem még egy csodát.