Tavasz, láng, szerelem
Írta: Doktor Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 297
Tavasz, láng, szerelem
( Vers a legszebbnek tartott magyar szavainkkal)
Tavasz, láng, szerelem,
kősziklán szűz vére,
kegyelem, pázsiton
könny szárad, csók csattan,
cimbalom hangjára felpattan
faágak csúcsára kecsesen
fülemüle kisasszony.
"Keresem ..."- így szól.
"Mit? Mit?" -kérdi a kőszikla.
Dúdold el nekem, mi a lelked titka!"
" Van hit szívem rejtekén, küzdenem
szabadságomért kell szüntelen.
Szavaim árján fakadó csermelyem
öntözi otthonom: zöldellő fenyvesem.
Magyar szavakból építgetem fészkem,
taníthatok párat, mit szívembe véstem."
" Igen, taníts, halljam a szavakat!"
- felel a kőszikla, hangja elakad,
talpazata is kissé megremeg,
amint a fülemüle belekezd:
" Délibáb, tündér, csillag, őz,
cipőfűző, béke, pillangó, ősz,
illat, szitakötő, szellő, fellegek
alamizsna, élet, édesanya, szeretlek."
" Szépségesen cseng dalod!" - ámul a kőszikla,
a fülemüle minden szavát bőszen issza,
visszhangozza éjjel-nappal, ha csak teheti,
s a szabadságot immáron együtt keresik.