Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 495
Tarka világ
oszlopait rám építette az ég, tudom én azt,
játszik bennem nyár és játszik bennem a holnap,
álmos kis köreit még rám rajzolja a vérem,
majd kirohan csöndben, s így felrobbantja az édent,
poklaimat meg békén hagyja, ez így szomorú, de
végül is ennyi a sorsom, már beleszoktam, a titkok
nem hordják el a tűz maradékát, nincs, aki szóljon,
ágaim így roppannak meg végül, s hitem így lesz
életté, a fehér éj sem jut messzire innen,
lassan körbeölel, kezein hajnal születik, majd
forrását kifakasztja az árnyjáték, s ha remélem,
akkor el is jön az égből kölyke a tarka világnak