Taníts!
Írta: Szalma Ferenc
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
Taníts!
Tanítsd meg számnak
milyen az üvöltő tűz
ha lerohan a hegyoldalon,
mekkora-milyen az az erő
ha nekifeszül egy láncra vert barom,
az ízek tengerében
hogy szorít nyolc karjával a polip,
aztán fessék rám fogaid
a gyönyör aforizmáit.
milyen az üvöltő tűz
ha lerohan a hegyoldalon,
mekkora-milyen az az erő
ha nekifeszül egy láncra vert barom,
az ízek tengerében
hogy szorít nyolc karjával a polip,
aztán fessék rám fogaid
a gyönyör aforizmáit.
Körmöddel taníts fájdalomra
éles, vad rianásra
hátamra orgazmust rajzolj
követve a kéj origamiját
a barázdák kacagva nyílnak
csilingelve repednek a bordák
most már nem tart össze a kéreg
combjaid közé folyhatok
akár a véred.
éles, vad rianásra
hátamra orgazmust rajzolj
követve a kéj origamiját
a barázdák kacagva nyílnak
csilingelve repednek a bordák
most már nem tart össze a kéreg
combjaid közé folyhatok
akár a véred.
Szemeddel tanítsd meg nekem
mi az a mélység,
milyen a narancshomályban
fuldokló éhség
hol már szédülök, de még boldog vagyok
hol a remény ösvénye ragyog
édesen, okosan
fájón, szelíden
míg tekintetem testeden elpihen.
mi az a mélység,
milyen a narancshomályban
fuldokló éhség
hol már szédülök, de még boldog vagyok
hol a remény ösvénye ragyog
édesen, okosan
fájón, szelíden
míg tekintetem testeden elpihen.