Írta: Fehér József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Taníts meg engem!
Taníts meg engem
a rigók nyelvére!
Megérthessem végre
a természet szavát.
Őszi lombhullásban
hideg szél sírását,
virágzó tavaszban
szellő suttogását.
Megérthessem végre
énekét a földnek,
ha áradón a fények
messzi hömpölyögnek.
Megérthessem végre
harmatnak csengését,
alkonyati csendben
tücsök-lant pengését.
Megérthessem végre
zápor csevegését,
derűs, nyári délben
gerlék nevetését.
Megérthessem végre
csillagok beszédét,
mikor a vén Göncöl
felhág majd az égre.
- Taníts meg, taníts meg
a rigók nyelvére!