Támadás az almáskertben

Írta: Csontos Márta


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 316



TÁMADÁS AZ ALMÁSKERTBEN
 
Sárga lapot adtam a fának,
bár nem szegte meg a játék-
szabályokat,  de nem értettem
miért adott zöld utat sok
ezer, apró vetélytársnak,
miért áldozza fel testét egy
népes kolóniának, hogy
megőrizzék az örökös jelenlétet.
 
Önként vállalja a kockázatot,
rügyeibe engedi az eltorzult
indulatot, tűri, hogy gyermekei
érett szépségükben elszenvedjék
a hajlamot a rothadásra, majd
végül ellöki utódait, hogy
nyomorult torzóként landoljanak
férgek elhagyott bölcsőiként
a gyökerek között.
 
Valami bennem is fellobbantotta
a máglyatüzet, s a földig érő
fájdalomban párnámba fúrta fejét
a csillagokból mellém zuhanó
fekete madonna.
 
Még nem akarok sírni vele.