Támadás az almáskertben
Írta: Csontos Márta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 316
TÁMADÁS AZ ALMÁSKERTBEN
Sárga lapot adtam a fának,
bár nem szegte meg a játék-
szabályokat, de nem értettem
miért adott zöld utat sok
ezer, apró vetélytársnak,
miért áldozza fel testét egy
népes kolóniának, hogy
megőrizzék az örökös jelenlétet.
Önként vállalja a kockázatot,
rügyeibe engedi az eltorzult
indulatot, tűri, hogy gyermekei
érett szépségükben elszenvedjék
a hajlamot a rothadásra, majd
végül ellöki utódait, hogy
nyomorult torzóként landoljanak
férgek elhagyott bölcsőiként
a gyökerek között.
Valami bennem is fellobbantotta
a máglyatüzet, s a földig érő
fájdalomban párnámba fúrta fejét
a csillagokból mellém zuhanó
fekete madonna.
Még nem akarok sírni vele.