Tagadó szonett
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
Tagadó szonett
Nem vagyok a test, melynek kenyere vagy,
és nem fűszerez tavaszi záporod.
A harc engem ma már nyugalomban hagy,
már kincsem sem szórom, ha úgy gondolod.
Homály és sötétség üli meg az elmém,
mégsem félek: eltemetett rém vagyok,
volna is kincsem, váltig rejtegetném,
de gyémánt-varázsod rám már nem ragyog.
Nem esdeklem többé pillantásodért,
előled a félárnyékba rejtezem:
a gyönyör sem kell, ha nincs, aki megért:
lám, te is félreértettél rendesen.
Mert már királlyoddá nem változhatom,
hát koldusként élek sötét-józanon.