Írta: Stonawski József
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 435
Tábor Zamárdinál
Naptejbe öltözik
kendőzetlenül a táj,
míg a figyelő tekintetek
rá nem konzerválódnak,
addig is jól érzi magát
ő, az ég hajlatán,
amíg a készlet tart
bakot, festőállványt.
Nem léphet olajra,
betakarja inkább
a gyorsan száradó akrilt,
amíg csak árnyéka
nem lesz önmagának,
de addig is:
kirajzanak a vonalak,
és a Balaton-part
kiszálkásodik tőlünk.