Írta: Tépő Donát
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 249
Szúnyogtánc
Hígderesen megpányvázott hajnalokon csípős
kucsmagomba-kedvességgel húzd elő a butykost,
Bátyja! – pálinkaszámba megy mindenesetre a foszlott
üdítős flakonból feslett késsel a pecába sulykot vető
etetőkosárka – rajta porgomolyag a vénába oltott
szúnyogerdő.
Hol van a nyár? - kérdik, s mondok olyat, hogy
míg az újhold eljő, olvad anyád lédig légycsapóm
súlya alatt – vagy jól jön egy királypáfrány, míg
hazug pókfonalak felett szúrós felhőkben gyűlik
a bocskorcsippentyűs szárnyasok armadája
dunsztkötéses vérbarázdán.
Egy vaskos disznóöleléssel pimaszló nőstény
csápja nyomán áll a bál: bátyánk megpaskolt
tarkóján dicsőségpálma - sorsunk súlya előző
életeinken át zsandármerevséggel ragadt ránk,
s bitang volt fösvény bőrsubánk most vérszívók
vad románca.