Szuly Gyula halálára

Írta: Litván Péter


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 369



Szuly Gyula halálára


Atomizáltságunk és szűkkeblűségünk következménye, hogy elrejtve élnek közöttünk lényeges mondandóval rendelkező alkotók e zajongó-pörgős társadalomban, és néhány szerencsésen kívül, akik valahogy a közelükbe kerülnek és meg is maradnak bűvkörükben, teljesen megérintetlen marad tőlük az egyének sokasága, akik emiatt hiányérzet nélkül hihetik és hiszik is, hogy ismerik korukat és környezetüket, és ebből kiindulva cselekednek. De mivel kiindulásuk hiányos, mert látókörüket vagy ingerküszöbüket nem éri el ez a lényegi valami, félő, hogy valójában nem egészen tudják, mit cselekszenek a szűkre szabott hétköznapi rutin keretei között. Tehát nem arról van szó, hogy sajnálni kellene az alkotót, amiért nem jut neki kellő figyelem, hanem arról, hogy a világot kell sajnálni, mert jobb lehetne önmagának, ha észrevenné azt, ami mellett elrohan. Ilyen kevesek által ismert lényeges mondandójú alkotó volt a most elhunyt Szuly Gyula (1917. május 11. – 2016. február 15.). Már jócskán elmúlt nyolcvan éves, amikor megismertem, és közelített a százhoz, amikor meghalt. Hogy én, akit szellemi hatásokkal mindenkor elkényeztetett a sorsom, mit tanulhattam tőle ebben a mintegy 15 esztendőben? Derűt, kedélyt, belső nyugalmat, felfedezve a szépérzéknek és muzikalitásnak egy általam (akit mindig zene vett körül) addig közelről nem ismert hegyvonulatát, téma-érzékenységet, folytonosságot, kivárni-tudást, a nézetek kérlelhetetlenségét, de egyben kivételes, mert korunk értelmiségére egyáltalán nem jellemző vitázó és vitatűrő képességet, és ugyanakkor az alkotói cselekvésnek a nézetek fölött álló feltétlenségét. Ezek az elemek hol késő éjszakába nyúló beszélgetéseink során, amikor már csak a mi mulatásunk zavarta a bérház nyugalmát, hol lemásolt vagy diktálás után lejegyzett írásai révén találtak meg. És ez utóbbi azt jelenti, hogy azok, akik személyesen nem ismerték, írásai útján éppúgy a dolgokat, mai küszködéseinket új színben feltüntetni és oldani képes megismerésekre tehetnek szert, mint az, aki rendkívül vonzó társaságában részesülhetett belőlük. Önálló publikációi a Kő és kenyér című verseskötet, valamint két regénye, a Semmi-Alsómegállóhely, mely az ötvenes évek elején történt kitelepítéséről szól, és a harmincas évek végét felidéző Krisztinaváros lovagjai. Egy harmadik, publikálatlan regényében, melynek címe Háttér a vár, a budai vár ostromának általa átélt eseményeit írja meg. Sok verse jelent meg a Holmiban, prózája pedig a Lyukasórában és más ismert orgánumokban.

Ezek Szuly Gyula szavai önmagáról, melyeket kórházi ágyán diktált le nekem néhány nappal halála előtt:

«Életemben két legfontosabb dolog a zene és a költészet. Sajnos nem lettem főhivatású zenész több okból, de úgy vélem, a vers főhivatás az életemben alkotóként is és hozzáértőként is. Ez a két művészet feltétlenül rokon egymással és nagyon sajátos jelenség a zeneszerzőnek vagy a zenei előadóművésznek a kapcsolata a költött szöveggel. Mozart azt írja apjának, „átvizsgáltam vagy 100 operalibrettónak ajánlott szöveget, köztük az imádott Hamletet is, az se jó”. De itt meg kell jegyeznünk, hogyha Mozart valamire azt mondja, hogy az nem jó, az ő operaírási szempontjáról van szó. Meg is indokolja: „Képzeljen el, apám, egy énféle operában egy megjelenő szellemet, versben elmondott sejtelmekkel. Ez nekem nem való.” Én librettót se tudtam volna írni Mozartnak, de ha zeneszerző vagyok, az se biztos, hogy magamnak, mert azt tapasztaltam, hogy a zeneszerzők olyan szövegeket választanak, melyek éppen csak attól lennének jók, amivel a zeneszerző gyengeségeiket fel tudja erősíteni. Gondoljunk Schubert csaknem 600 olyan dalára, melyek gyenge fűzfa költeményekre készültek. Számomra a prózának is van köze a zenéhez. Beethoven a VI. szimfóniában tételenként prózában megírja, hogy mit kell érezni.»

Ahogy ez az utoljára említett szimfónia, a Pasztorálé, úgy Szuly Gyula hosszan éneklő lelkülete is átlényegüléssel, életteljességgel és a szépre rácsodálkozással ajándékozza meg azt, aki hagyja magát megérinteni általa.