Szülők nélkül
Írta: Vasi Ferenc Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 256
Szülők nélkül
Anyám utáni sóhajom
nem olyan erős
mint anyám jelenléte,
de elment, itt hagyott.
Már nem is fáj hiánya
szinte, úgy nélkülözöm –
nélkülözök Tőle egyre távolabb,
csillagsugárt se ád,
fényképe előtt teszek-veszek,
földön-valóságom hiába,
társtalan albérleti szobám
kusza labirintusát járva.
Nincs tett, nincs kapaszkodó,
apám szigora sem fegyelmez,
s minden, ami van, volt -,
holt emlékek közt matatok.
Ha majd szundítva ősi altatóra
a belső végtelen lesz szebb
és nyereségesebb: Esküszöm,
több lesz a többem,
kevesebb a kevesem.
Korábban megjelent a A SzegediLap online felületén