Szubjektív szerkesztői vélemény egy pályázatról

Írta: Ferenczfi János


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 315



Szubjektív szerkesztői vélemény egy pályázatról

Áprilisban zárult le az „A hetedik” című József Attila vers kapcsán még tavaly kiírt pályázatunk. A kezdeményezés apropóját az adta, hogy a vers 1932-ben született, így ebben az évben, 2022-ben kilencven éves. A cél kezdettől az volt, hogy egy antológiát jelentessünk meg a vers tiszteletére.

A célt elértük, és bátran mondhatjuk, hogy színvonalas kötetet sikerült megvalósítanunk. A kötet 100 példányban került kiadásra, amely a szerzők, és néhány további érdeklődő jóvoltából nagyrészt el is fogyott.
A kötetben értekezések, versek és elbeszélések is helyet kaptak. A versek között több olyan, amely a címadó vers parafrázisa. Mindezek olyan színvonalúak, hogy hitünk szerint bármely magyarországi irodalmi orgánum bátran kiadhatta volna.
Némi anyagi áldozattal és néhány pártfogónk segítségével sikerült hivatalos engedélyt kapnunk arra, hogy a kötet borítóján József Attila egyik eredeti verskéziratának részlete szerepelhessen, amely még nem teljesen egyezik meg a véglegessé vált, közismert versszöveggel.
Összességében tehát a kötet kívül-belül méltó a célkitűzésünkhöz.
Mivel nincs arról tudomásunk, hogy bárki más megünnepelte volna ezt az évfordulót, így ez az eddigi első és egyetlen olyan kezdeményezés, amely József Attila talán legismeretebb verse keletkezésének e kerek évfordulójára született.
Erre pedig joggal lehetünk büszkék, akik ebben részt vállaltunk, úgy a szerzők, mint a szerkesztők.
Üröm az örömben, hogy a kibontakozó gazdasági válság a kötet kiadását a vártnál is jobban megdrágította. Kiadónk, a Litera-Túra Kiadó korrektségében nem kételkedünk, de mindannyiunkat súlyosan érint az árak ilyen drasztikus emelkedés.
Foglalkozásom okán magam is tisztában vagyok azzal, hogy az október végén kirobban válság a papír árát több mint kétszeresére növelte mára. Természetesen, egy könyv megjelentetésénél nem csupán a papír ára meghatározó, hanem más költségek is, amelyek szintén jelentősen drágultak.
Úgy kellett szerzőinktől magas hozzájárulást kérnünk, hogy közben A Hetedik kasszája is ráfizetéssel zárta ezt a vállalkozást.
Ez nem panasz. Hál’ Istennek, ezt most megengedhettük magunknak. Ugyanakkor alapos ok arra, hogy a jövőben több lehetőséget vizsgáljunk, mielőtt döntünk az ilyen horderejű kérdésekről.
Mindezek mellett is úgy gondoljuk, hogy az alapvető célkitűzéseink szempontjából nyertesek vagyunk. Ismét megvalósult egy olyan kézzel fogható eredmény, ami azt igazolja, hogy számos szerzőnk hoz létre olyan színvonalú alkotásokat, amelyek okán e szerzőknek az ország elismert írói és költői között kellene lenniük.
Az, hogy nincs így, nem csak azért rossz, mert igazságtalan a méltánytalanul mellőzött alkotókkal szemben, hanem azért is, mert az alkotásaik nem kapnak kellő figyelmet. Holott egy nemzet kultúrája sem kérdezi ötven év múlva, hogy mennyire volt napi szinten sikeres egy-egy mű alkotója, csakis azt, hogy mennyire értékes az adott mű. Hiszen József Attila is halála után vált a magyar költészet egyik legnagyobb alakjává. Viszont a mai információdömpingben könnyen elveszhetnek értékes alkotások is pusztán azért, mert nem kerülnek be maradandó adatállományokba, például olyan kötetekbe, amelyeket forrásanyagnak tekintenek a jövőbeli kutatók.
Nekünk tehát az a dolgunk, hogy úgy az online tartalmainkban, mint a tárgyiasult kiadványainkban kutatásra és megőrzésre érdemes tartalmakat hozzunk létre.
Ennek megfelelően A Hetedik folytatja a színvonalat mindenek fölé emelő szerkesztési gyakorlatát, és természetesen további kötetek és kiadványok megjelentetését úgyszintén.
Ennek számos kérdését napi szinten igyekszünk megoldani. Például azt, hogy a jelenlegi gazdasági válság ellenére kedvezőbb árajánlatokhoz jussunk legközelebb. Például azt, hogy a szerkesztőség aktív létszáma, és a tagok által hozott kompetenciák összessége legalább annyi és olyan színvonalú munkának adjon alapot, mint amit eddig is elvégeztünk.
A Hetedik nem annyit akar, mint amiennyit a legtöbb irodalmi fórumtól várunk: nem csupán a megjelenés örömét akarjuk adni a szerzőinknek, és nem csupán jó olvasmányt olvasóinknak. Mi azt a bizonyosságot is akarjuk, hogy olyan irodalmi anyagot gyűjtünk össze, amely a jövőből a korunkra tekintők számára e kor egyik mércéje lesz majd. Mint mondtam: egyik, és nem az egyetlen. De ez az alapvető, és egyben ez a legminimálisabb célkitűzés, amit el kell érnünk újra és újra.
Ezért köszönöm szerzőink és szerkesztőink eddigi bizalmát és munkáját, és köszönöm az olvasók érdeklődését, figyelmét. Ugyanezt kérem a jövőre nézve is. Igen, több munkánk lesz, és annak többféle kimenete, megjelenése. Elszánt, kitartó munkatársakra, anyagiakra, és minden egyéb támogatásra szükségünk lesz. De hisszük, hogy ez olyan befektetés, amit a jövő értékesnek tekint majd. S ha így lesz, ha így van, akkor továbbra is megéri!

KÖSZÖNÖM!