Sztyeppei szar
Írta: Payer Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 322
Sztyeppei szar
Falak nyomják rám a föld-levegőt
Repülő csészealj-csónak már úszik az égbe, fel.
Én hangosan ordítok az idegen sajátban.
Hívom a földet
Fölrepül, öl a föld.
Hiszem, rajta vagyok, holott
már régen benne.
Múmiaarcokban zombiszemek.
Tömzsi lovak patái, időtelen
dobogásuk hallom.
Vagy csak a vér dobol a fülemben,
ha beleveszem a törzsekbe,
elveszítem magam.
Ha nem veszem beléjük, eltaposnak.
Egyforma. Ugyanaz.
Sztyeppei szar.
Haldokló napfényből
szaggatott lepellel letakart.