Írta: Stonawski Tamás
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 259
Szőnyeg alá
Füstös a csönd,
az álomhatár,
a percek észrevétlen mozdulnak
tovább,
emlékbúcsú,
távoli galambtaps,
homály,
démonaid elragadtatva
visszafognak…
Sokszor babráltál
vágyak kattogó
biztosítékaival
álmatlanul,
de meggyőzni
máig nem tudtad
magad,
s lassan,
mint pezsgőtabletta élei, úgy oldódunk fel mi is
közös emlékek szőttesébe
bújva.