Szomik Szilvia - Merész lépés
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 442
Szomik Szilvia: Merész lépés
Dóra óvatosan forgatta kezében a narancsot. Ez a gyümölcs hozott némi vidámságot a szürke hétköznapjaiba. Felsóhajtott, a sok gond valahogy elűzte a derűs napokat az életéből. Az életükből. Míg férje a nappaliban, addig ő a hálószobában létrehozott dolgozósarokban ült a gép előtt, és egész nap a monitort bámulták. Csak időnként tekintett ki a mocskos külvárosra, ahol mindig szemetet repített a szél a szocialista lakóépületek közt. Lehangolóan. Esténként pedig, szintén külön, mindenki nézte a maga kis sorozatát. Dóra ennél többre vágyott. Érezni akarta a színeket, a szellő simogatását az arcán, ruháján. Ismét össze akarta piszkítani a kezét, mint régen, amikor még meg volt a kert. Ahol fanyar szedred csipegethetett, ami aztán bordóra festette ujját és ajkát. Ahol rovarok köröztek a virágok fölött, és ilyenkor ő félve lépett a mezítelen talpával a fűre, nehogy rátaposson valamelyik zümmögőre.
Újból felsóhajtott, hangtalanul, majd türelmetlenül hámozta narancsát, ami mennyei illattal árasztotta el a szobát. Merész, a macska, fintorogva leugrott a kanapéról, és kirohant a nappaliból. A nő jót kuncogott magában, tudta, idővel úgyis megszokja, eddig mindegyik házikedvence megszokta. A lédús gyümölcs különleges minősítést kapott, és csak egyetlenegy helyen lehetett beszerezni a városban. Gondosan, szertartás-szerűen gerezdekre szedte, kivárt egy picit, majd gyorsan bekapta. Ezúttal sem csalódott, az érett narancs kellemes íze szétáradt ízlelőbimbóin. Kiélvezte minden egyes pillanatát ennek a finom esszenciának, ami boldogsággal töltötte el. Szinte bele tudott volna fulladni, annyira szerette a narancsot. Ezért is választotta Portugáliát szabadságuk helyszínéül.
A kirándulásuk során Dóra és férje ellátogattak egy narancsültetvényre. Az asszony a hangulattól elragadtatva sétált egyik fától a másikig. Mindig is szeretett volna egy hasonló birtokot. Nem volt nehéz meggyőznie férjét, hogy nézzenek meg néhány eladó ingatlant. Mivel a férfi is vidékre vágyott és többször is beszéltek a külföldre költözésről, így könnyen belement a nézelődésbe, viszont biztos volt benne, hogy nem találnak olyat, amit ki is tudnának fizetni. A legnagyobb megdöbbenésére két hektáros területet már tízezer euroért is kínáltak megvételre.
Végül az utolsóként bemutatott földterület nyerte el Dóra szívét. Valamivel több, mint másfél hektáron narancs-, nektarinfák és eukaliptusz bokrok sorakoztak a területen. Két kúttal, árammal is rendelkezett. Mindössze tíz kilométerre terült el Alcoutim városától. A birtokhoz egy harminc négyzetméteres kőház is tartozott, ahová a víz már bevezetésre került. Az egyik sarokban kis konyhát helyeztek, a másikban rusztikus asztalt két székkel, és hátrébb egy ágyat. A fürdőszobában kissé kopottas, de működőképes lábaskád állt. Tizenháromezer euroért hirdették és mindezt csodás környezetben. Amerre csak ellátott hasonló birtokok hullámoztak a lankás messzeségben. A területeket kőkerítés és gondozott növényzet határolta. A nő szinte repdesett örömében, viszont férje váratlanul visszakozni kezdett. Megrémült a nagy változástól; nem csak lakást váltanának, de országot is, ráadásul a nyelvet sem beszélik. Sorakoztak a kifogásai.
Dóra először nagyon lelombozódott, majd egyre dühösebb lett. Szót szó követett és hatalmas vita kerekedett a házaspár között az ingatlanos jelenlétében. Végül a férj kijelentette, hogy ő hazamegy, és faképnél hagyta az asszonyt.
Dórának könnybe lábadt a szeme, úgy érezte, cserbenhagyták. Összetört szívével együtt az álma is szétfoszlani készült. Minden vágya egy ilyen ültetvény volt. Ráadásul nem horror áron árulták, meg tudnák fizetni, de így egyedül…
Aztán egy ötlettől vezérelve odafordult az ingatlanoshoz:
– Tennék egy ajánlatot. Készpénzben kifizetnék ötezer eurót, és két év múlva szintén ötezret. Kérdezze meg a tulajt, megfelel-e így? Viszont azonnal beköltöznék.
Az ügynök bólintott, és elkezdett telefonálni. A csevej nem tartott sokáig.
– Mivel már régóta árulják, beleegyeznek, viszont a második ötezrest egy év múlva kérik.
– Rendben – vágta rá a nő azonnal.
Kezet fogtak. Miután az üzlet megköttetett, és aláírta a papírokat, birtokba is vehette a rusztikus, kis házat és az egzotikus, fűszerillatú földterületet. Körbejárta a birtokát, felmérte pontosan miből mennyi található, és átgondolta mihez fog kezdeni. Majd hazament elintézni az otthoni dolgait; eladta a kocsiját, és mindent, amire a jövőben már nem lesz szüksége, a maradék cuccára bérelt egy raktárt. Vonattal jött vissza Portugáliába, és magával hozta kandúrját is.
Néhány hónappal később elégedetten dőlt hátra a kopottas széken, a kőházban, ölében a doromboló Merész urasággal. A betakarítás ugyan teljesen kimerítette, és sajgott minden porcikája, de a lelke végre ujjongott testében.
A kemény munka pirkadatkor kezdődött, és délig tartott. Bekapott néhány szendvicset, és aztán ment is vissza begyűjteni a mosolygós gyümölcsöket. Velük együtt mosolygott ő is. Óvatosan helyezte a rekeszekbe, nehogy megsérüljenek, majd hordta a ház melletti tárolóba. Másnap a nagy részét sikeresen eladta az alcoutimi piacon. A maradéktól pedig jó áron házalással szabadult meg. A szomszédban lakó idős házaspár is besegített a munkába: a fordító segítségével sok jó tanáccsal, ötlettel látták el.
A terméshozam kielégítő volt, az értékesítés után a bevétel pedig megfelelő. A túlérett és a megmaradt gyümölcsökből lekvárt főzött, amit gyömbérrel és szegfűszeggel ízesített. A főzés során keletkezett illatok még sokáig megtelepedtek a kőfalak repedéseiben.
A vevők az édességet szinte pillanatok alatt elkapkodták, miután a kihelyezett, apró falatkákat megkóstolták.
Időnként ugyan merültek fel nehézségek: szállítóeszközt kellett találnia, nyelvproblémák is adódtak, de Dóra mégsem panaszkodott, mert amire vágyott, megkapta. Nem nyavalygott többet. Már szembe mert nézni a feladatokkal, mert tudta, képes megoldani őket. Megértette, egyedül csak ő harcolhat az álmaiért. A narancsbirodalmáért. Főleg, ha a célokhoz némi kurázsi is párosul.
Egyik este a gyümölcs illatú fürdőszobájában, miközben Merész szüntelenül ott hízelgett a lába körül, belekacagott az apró tükörbe:
– Megcsináltuk cicuskám!