Szökőkútnál

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 225

SZÖKŐKÚTNÁL

most a parkban e csodás csobalyban
ismét hiányod csobban belém

minden szépben téged csodállak
s minden szépség ezentúl enyém

mert sokkal adós a sorsom
önmagamnak

– de most nem önmagamról
rólad mesélek Öcsikém –

mi ketten halálodkor nem
ma váltunk eggyé

így maradsz örökké enyém

bennem vagy Te egy test egy lélek
soha semmi földi hatalom

soha el nem választ
ha én nem akarom

mint vízsugár mely ég fele tör
tudom a Te Utadat –

elértél oda hol a Tökéletesség van
ez volt a te utad

s az enyém hogy őrizzelek
túl Téren és Időn

velem vagy most is de akkor
halálod súlyos teherként
mintha a Hold hullt volna reám

de a kelő hajnali fényben
TE villansz minden csodás
csorduló fényben
elém
belém

e szépség maga az áldás
a sorstól ajándék voltál nekem (is)
de hadd legyek zsarnok ez egyszer
csak is az enyém

e csodás percben színarannyá váltál
s mivel mi ketten egyek vagyunk
talán mi ketten el sem kárhozunk

ennyi a fontos hogy ezt elérjük
életünkben vagy a halálunk után

s hogy előbb-utóbb megtudd
mi az igazi Cél

mely fele tör minden igaz ember
mint a felfele törő vízsugár

Sugár legyél

(Szatmár, 1997. augusztus 5.)