Szivárvány
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 351
Szivárvány
Rajtakaptam futó pillantásod,
megütött, mint virágot a fagy,
lengő faág, mit elereszt a kéz,
kilőtt szó, ha tűzvonalban állsz.
Tűnődő volt, olyan idegen,
ébredéskor súrolta az arcom,
amikor még olyan védtelen.
Meglesni titkon ébredésem
csak elfogult szívednek szabad,
csak ő látja a karcos bőr
alatt fiatal arcomat.
Elfordultam, titkolni a sírást,
ami feszített, torkomban
kapart, ha elengedem,
szétrobbantja arcom,
nem volt erőm, hogy visszatartsam
a készülő vihart.
A sírás után lágyan átkaroltál,
mint bágyadt eget
múlékony szivárvány.
másodközlés