Szív
Szív
Herz professzornak megmagyarázhatatlan rossz előérzete támadt, pedig a műtéttel látszólag minden rendben haladt. Pulzus: rendben, vérnyomás: rendben, szaturáció: normális. Az altatóorvos is elégedetten bólintott és emelte fel hüvelykujját. A műtőssegéd a retraktorral szétfeszítette a mellkast és a bordákat, így feltárult a nő teste. A professzor benézett, majd meglepődve felkiáltott: nézzék mekkora, nem csoda, hogy már nem fért be ebbe a törékeny mellkasba. Ritkán látni nőt, akinek ekkora szíve van. Aki ennyire szeret. Szerencséje, hogy történt ez a tragikus baleset, mert ennyi szeretet nem fér el még egy férfiban sem. Persze a tizenhat éves donor lány nem mondhatja el ugyanezt, tette hozzá kicsit cinikusan az összegyűlt hallgatóknak, akik kötelességszerűen a nő teste fölé hajoltak, de nem szóltak semmit, tudták, hogy a prof nem szereti, ha félbeszakítják, hiába van egy komoly csapat a műtőben, ez az ő one-man-showja. Folytatta is tovább: látható itt kettő megvastagodás, a legújabb kutatások szerint úgy sejtjük, ez a Crassatio Infans jelzi, mennyire aggódik mindkét gyermekéért. Ez a nagyobb púp itt a Collis Philocanorum, ezek szerint mentett kutyája van a páciensnek. Remélem megjegyezték, jegyzetelni tilos, de a vizsgán kérdezni fogom. Ez a zöldes elszíneződés a Linea GreenDayis, ezt ugye nem kell magyaráznom, önmagáért beszél, csak a Green Day rockbanda legnagyobb rajongóinak ennyire zöld ez a bal pitvar melletti rész. Ezt a nevet én adtam, amikor három éve publikáltam Corazon professzorral közösen, remélem olvasták, beugró kérdés lesz.
A nő, bár mélyaltatásban volt, érdekes módon mindent hallott. Balfácán említésére eszébe jutott a menhely, ahonnan kölyökként elhozta. A kutyaszemek, amik gesztenyebarnából egyre szürkébbé váltak és még akkor is hűségesen bámultak rá, amikor már vakon bolyongtak a lakásban. A nedves orr, ami annyi reggel ébresztette, aztán egyre szárazabb lett. Balfácán és a punk rock. Ők mindig átsegítették a viharokon. Csak betette a fülébe az American Idiot-ot, fogta a pórázt, irány az erdő. De Balfácánból már csak a félig szétrágott plüsse maradt a párnája alatt. Az aneszteziológus meglepve látta a nő bal szeméből elinduló könnycseppet, spontán reakció, gondolta, máskor is látott már ilyet, nincs rá magyarázat, visszafordult a chat ablakokhoz.
A prof éppen a középen húzódó, be nem gyógyuló sebet mutatta a hallgatóknak, ez a Linea Desertionis, az elhagyatás vonala, nézzék milyen mély és hosszú, láthatóan valaki nagyon összetörte a szívét. A hallgatók buzgón bólogattak, még a vendéghallgató Xin is, aki pedig nem igazán értette mit mond a maszk alatt a prof, de nem is nagyon érdekelte. Mit kell itt ennyit magyarázni, régi szív ki, új szív be, mint egy elemcsere. Nincs ezen mit ragozni. Xin nem tudott róla, de mellkasában már ilyen fiatalon elindult az egyébként csak idősebb korra jellemző jegesedés.
A nő közben arra az estére gondolt, amikor mindent hátrahagyva, egy szál bőrönddel becsöngetett a kopaszodó férfi lakására, akinek bölcsész tekintete volt. Csak az előszobáig jutott, a férfi meglepődött, azt mondta, ő nem gondolta annyira komolyan a kézen fogva együtt ugrást az ismeretlenbe, csak tegnap este a szenvedély hevében ez olyan költőien hangzott. De azért jó zuhanást. A lába közül egy szőke kisfiú nézett rá ugyanolyan bölcsész szemekkel, a konyhából egy női hang kérdezte, hogy ki az. Az aneszteziológus enyhe rángást érzékelt, ismét spontán reakció, gondolta, majd tovább görgette a hírfolyamot. A szív közepén a seb újra enyhén vérezni kezdett.
A prof látta a vérzést, de nem aggasztotta. Már csak pár perc és a nő testében új szív dobog.Egy egészséges tizenhat éves szív. Kivette a régi, hatalmas, összetört szívet és formalinba rakatta, megy a kórház gyűjteményébe ez a különleges példány is. Jegyezzék meg, minden szív egy élet, filozofált a hallgatóknak. Aztán fogta és behelyezte a mellkasba a fiatal és jóval kisebb szervet, és bár látta az aortán lévő apró rácsot, ami úgy nézett ki, mint egy kerítés, azt nem tudhatta, hogy ez csak többszáz órányi Backstreet Boys hallgatása után alakul ki. Készen vagyunk, reménykedjünk, hogy a teste befogadja, sóhajtott az egybegyűlteknek. A rossz előérzete továbbra is vele maradt. Tudják, néha érthetetlen okból kitaszítja magából az újat, hiába egyezik meg a vércsoport és más jellemzők, a tudomány sem ad választ minden kérdésre. A következő pár óra kritikus lesz. Na, mehetnek, mára végeztünk! Az aneszteziológus a medikákkal egyszerre hagyta el a műtőt, keze „véletlenül” több feszes fenékhez is hozzáért.
A nő pár óra múlva az intenzíven lassan ébredt a kábulatból. Feje zúgott, szíve sajgott és vadul dobogott. A sajgás oka viszont nem a friss műtét volt, azt elnyomta a fájdalomcsillapító, hanem egy pattanásos serdülő bajúszú kamasz, akiről nem tudta, hogy az új szív hozadéka, a Noel névre hallgat és a helyi gimi 10.C osztályába jár. A fejében dallamtapadást is hozott az új szerv, egy fiúbanda nyávogta a halványan ismert és mélységesen utált slágert, amiben kérték a lányt, hogy hagyd abba a játékot a szívemmel, bébi.
A boncoláskor az új szív kilökődésének okára nem jöttek rá. Néhány évvel később Lev Cuore professzor kapott Nobel díjat a felfedezésért, hogy az ilyen műtétek előtt a páciens és a donor Spotify listájának összevetése drasztikusan csökkenti a rejekció kockázatát.