Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 282
Szív-ember
A szívem levert forradalom.
Az ereimben vér-virágok
hervadnak röggé. Nem gondolom,
hogy a jobb létért harcba szállok.
Ám szabadságom szemtelen légy,
érzi a húsom; rám száll, nem kér.
Zengi, zümmögi: Szolga ne légy!
Érte fut jó kört most is a vér.
Pitvarom szorgos, kiszellőztet.
Kamrám titokban újra megtelt.
Rázom a későn ébredőket.
Elnyomómra fog kezem fegyvert.
A szívem: hazám. Nem eladó!
Szív-ember vagyok, nem játékszer.
Az életem szent, nem kirakó.
A szívem dobog. Ő győz egyszer.