Írta: Szabó Fanni
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 237
Szintézis
Forró leheleted hátamon,
szuszogó barna köd.
Fojtó álmok kaparta torok
Kant kopernikuszi
fordulata örök testet ölt.
A kiindulási pont volt rossz,
pontatlan kezdeti
állapot és a kipusztulás.
Hogy vagy, - új tézis.
Voltál mindig, - meghatározás.
Én, mint antitézised, neked
feszülök, nem kereszt
rejtvény vagyok, fejtörést okoz
és fülzúgást a sok
beszéd, - de néha hallgatok.
A szintézis, - a hallgatásom,
hallgatásod hallom
és figyelem a szuszogásod,
új alaptézisem
békés, barna szívdobogásod.