Írta: Zsobrakt János
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 391
Szindbád II.
Terhekkel s vágyakkal megrakottan
szállok... édened felé
Gyönyörben mosdatva arcomat
Tengerre szállok - remegve érted
Cipelve terheim álmaim útjára lépek
Hajóra száll s Teérted űz a vágy,
ködökbe burkolt viharzó tengerekre.
Repít – repít az álom!
Vitorlámat --mely tegnap még feszült--
rongyokra tépte mára (már) a szél.
S ma már tudom: hiába szálltam érted
viharzó tengerekre...
Hisz Te a parton vársz reám!