Szilánk

Írta: Paál Marcell Hesperus

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 217

---

---

Szilánk

Valami nincsen. Rendben.
Ott sincs. Meg itt sem,
a rendetlenben.
Valami más van. Vagy mégsem.
Távol meg közel,
az összecsikart égen.

Ragyás mennybolt alatt
ködbe fúl a hajnal,
elmos otthont, utat,
aki nem vigasztal,
lézeng itt a fény is
gazdát nem talál,
kajtatja a régit,
s közben újra vár.
Útvesztő a hiány,
elindulok benne,
holttér minden irány,
kísértetek teste.

Van, ami van. Mégis jobbára semmi.
A létezés csak műtárgy,
hogyha nem mozog.
Van, aki kincs. És nem lehet feledni.
A szerelem csak szerep,
hogyha nem zokog

/2016.07.31./