Szétmállik, ahogy megérintem
Írta: Papp Ákos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 209
Szétmállik, ahogy megérintem
Álmomban temetőben jártam,
tollpihék takarták az utat.
Hajnal előtt fuldoklik a paplan,
a lélegzet vonagló ima,
táguló tér a tudat.
Mezítláb lépdelek rozsdás avaron.
Őszi falevelet köp elém a föld.
Harkálykopogás. Kiszáradt odú.
Alvó csontok a sziklakert alatt.
Kevés a kényelmes hely itt.
Korhadó fejfák. Mulandóság.
Dermesztő kompozíció,
ahogy száműzött szellemek
helyüket keresik.
Kanyarban fény. Érkező világ.
Látod? Az út befejezetlen.
A hajnal görbéje lepedők alatt
egy mozdulatlan kusza test,
szétmállik, ahogy megérintem.
(első közlés)